Mi a cunami? A japán eredetű elnevezés kikötői hullámot jelent. A nyílt tengeren több száz kilométer hosszú, kezdetben kb. 1 méter magas hullám partot érve 20-40 méter magasra nőhet. Gyilkos hullámnak is nevezik. Földcsuszamlást, vulkán kitörését, meteor becsapódását, tenger alatti robbantásokat és tektonikus eredetű földrengéseket kísérhet cunami.

A cunamik 86%-át földrengések okozzák. Nem minden tenger alatti rengés okoz cunamit, ehhez a vízfelszín lökésszerű megemelése szükséges. A földrengés során felszabaduló energiát ez a hullám több ezer kilométerre továbbíthatja az óceánon át a partokig. A Föld felszínének 70%-át víz borítja, ezért a tengerpartok igen nagy területét elérheti a cunami. A földrengések, így a cunamik előrejelzése sem megoldott. Két lehetőség maradt: felkészülni rá a veszélyeztetett tengerpartokon, illetve megfigyelő rendszer kiépítésével riasztási protokollt kialakítani.

A lemeztektonika elmélete szerint a Földet hat nagy és több kisebb, kb. 60-120 km vastagságú litoszféralemez alkotja. Ezek egymáshoz viszonyítva különböző irányú és sebességű mozgást végeznek, aminek nagyságrendje pár cm/év. Egyes lemezek óceáni és kontinentális területeket is tartalmazhatnak. A földrengések eloszlása követi a lemezhatárokat. A legnagyobb földrengések itt fordulnak elő. A legkritikusabb a Csendes-óceáni (Pacifikus) és Indiai-Ausztráliai lemez, amelyek határa egyben kontinens/tenger határ is, nagy népsűrűségű területekkel. A cunami, mint katasztrófa, eltér a többi természeti jelenségtől, mert nagy területeket érint, egész kontinensek partjait. Sokan utaznak Magyarországról cunami veszélyes területekre, érdemes felismerni cunami előjeleként, ha váratlanul visszahúzódik a tenger, vagy földrengés érezhető a partokon.

A főbb litoszféralemezek egymáshoz viszonyított sebessége és mozgásiránya.

A földrengések epicentrumainak eloszlása 1963-1995 között, kiemelve azokat a területeket, ahol pusztító cunami keletkezett.

A cunami hullámok mozgásegyenlete eltér a szeizmikus hullámokétól. Folyadék közegben, ahol nyíró erők nem lépnek fel a gerjesztett mozgásokkal szemben, a legfontosabb helyreállító erő nem a részecskék egymás közötti kölcsönhatása, hanem a gravitáció. Nem alkalmazható az infinitezimális deformáció elmélete. A cunami hullámban a gravitációs energia részesedése kb. 95 % (a többi a kőzetbeli rugalmas energiából származik). A cunami hullám alapvető fizikája megegyezik a szél által keltett óceáni hullámokéval, de azoktól eltérően a periódusideje igen nagy: 10 perc-2 óra. (A szélhullám periódusa 5-20 s, hullámhossza 100-200 m és sebessége 8-100 km/h körüli.) A cunami hullámok 100-500 km hosszúak is lehetnek, amihez képest a tenger 4-5 km mélysége sekélynek számít. A cunami hullámok sebessége csak a tengermélységtől függ és elérheti a 700 km/h-t. Mozgásba jön a földrengés epicentruma fölött az egész tenger térfogata. A partoknál lecsökken a tenger mélysége, lelassul a hullám 30-40 km/h-ra, azonban az energia fluxusnak (időegység alatt áthaladó energia mennyisége) állandónak kell lenni, ezért a hullám magassága fog megnövekedni 1m-ről akár 20-40 m-re. A hullám a partokon hatalmas pusztító energiával rendelkezik és a sebessége még mindig túl nagy ahhoz, hogy úszni lehessen benne, vagy elfutni előle.

A partok közelében a cunami hullámok sebessége lecsökken, magassága pedig megnő.

Ha további részleteket szeretne megtudni a cunamiról, akkor olvassa el munkatársunk, Kiszely Márta szeizmológus tanulmányát.