Egy földrengés nagyságát a magnitúdó értékével adhatjuk meg, ami a rengés során felszabaduló energia mennyiségével áll összefüggésben. Értékét a műszeres megfigyelések alapján határozhatjuk meg. Bár a magnitúdó számítási módját többször is megváltoztatták, a hétköznapi beszédben ma is a Richter-skálán mért magnitúdót használjuk.

A magnitudó első definiciója Charles Richtertől, 1935-ből származik. Richter sekély mélységű dél-kaliforniai rengéseket vizsgált. Az akkoriban ott használatban lévő műszerek többsége Wood-Anderson-féle szeizmográf volt. A Richter által adott definíció ennek megfelelően így hangzott:
A magnitúdó a regisztrált amplitúdó mikronban (ezredmilliméter) mért értékének tizes alapú logaritmusa, ha a regisztrátumot 100 km távolságban standard Wood-Anderson-féle szeizmográffal készítjük.
Mivel az állomások általában nem 100 km-es távolságban helyezkednek el a vizsgált földrengéstől, ezért Richter egy táblázatot készített, melyben megadja, hogyan számítandó egy tetszőleges rengés amplitúdója 100 km-es távolságra.
A definícióban logaritmikus skála szerepel, ezért az 1 magnitúdó különbség 10-szeres amplitúdóbeli különbséget jelent, így például egy 6-os földrengés legnagyobb amplitúdója tízszer akkora, mint egy 5-ös rengésé.

A magnitúdónak elvileg felső határa nincsen, de rendkívül ritkák a 8,5-ös magnitúdót meghaladó földrengések, évtizedenként csak néhány ilyen nagy rengés fordul elő.

Nincsen közvetlen kapcsolat a magnitúdó és a földrengés pusztítása között. Nyilvánvalóan sokkal nagyobb pusztítással kell számolnunk egy olyan földrengés esetén, mely sűrűn lakott területen pattan ki. A felszínen tapasztalt intenzitás ugyanakkor függ a fészekmélységtől is. A felszín közelében kipattanó rengések általában nagyobb kárakat okoznak, mint a több tíz, esetleg 100 km mélységben kipattanó hasonló erejű földrengések.

Richter magnitúdó definíciója óta jelentősen fejlődtek a szeizmológiai műszerek, így a magnitúdó meghatározása során szükséges a Wood-Anderson műszer és a ma használatban lévő műszerek tulajdonságait is figyelembe venni. Mára számos különböző magnitúdó skálát definiáltak különböző típusú szeizmikus hullámok regisztrátumára alapozva. A térhullám magnitúdó (m_b) a távoli rengések P hullámainak regisztrátumaiból határozható meg. Hasonlóan, a felületi hullám magnitúdó (M_s) a felületi hullámok amplitódójából számítható.

Mindazonáltal számos magnitúdó skála rendszeresen alulbecsli a nagy földrengések magnitúdóját, ezért megalkották a momentum magnitúdó skálát (M_w). A momentum magnitúdó meghatározásához használt szeizmikus momentum értéke a vetősík méretétől, az elmozdulás átlagos mértékétől és a nyírási együtthatótól függ.

A földrengések éves száma a magnitúdó függvényében.