A lokális magnitúdó (ML) egy empirikusan meghatározott mennyiség, amelyet elsősorban a 600 km-nél kisebb távolságban kipattant földrengések nagyságának becslésére alkalmaznak. A skálát Charles F. Richter vezette be 1935-ben Dél-Kaliforniában, logaritmikus alapú rendszerként. Eszerint egy M = 3,0 magnitúdójú rengés maximális kitérése 1 mm lenne egy olyan szeizmikus állomáson, amely az epicentrumtól pontosan 100 km-re helyezkedik el.

A magnitúdó számításához a regisztrált maximális amplitúdóra és a forrás–állomás távolságra van szükség. A jelenleg alkalmazott ML-képletek a Richter-féle eredeti összefüggés továbbfejlesztett változatai, amelyek már figyelembe veszik a szeizmikus hullámok terjedését és gyengülését befolyásoló regionális földtani tényezőket is.

A skála regionális kalibrálása azonban elengedhetetlen, mivel a hullámok csillapodását jelentősen befolyásolja a kéreg szerkezete, valamint az állomások környezetében található talaj és alapkőzet típusa. A Richter által meghatározott korrekciós tényezők Dél-Kaliforniára érvényesek, így azok közvetlen alkalmazása például a Pannon-medencében torzított eredményeket adhat, mivel a hullámok amplitúdócsillapodása eltérő lehet. A medence üledékes területein és konszolidálatlan kőzeteken telepített állomások esetében az amplitúdók jelentős mértékben felerősödhetnek.

A fenti megfontolások alapján elvégeztük a lokálismagnitúdó-skála kalibrálását a vizsgált földrajzi térségre. A horizontális komponensen mért maximális amplitúdók átlagosan 1,9-szer nagyobbak a vertikális komponensen mérteknél, konszolidálatlan kőzeteken pedig ez az arány akár háromszoros is lehet. A konzisztens és megbízhatóbb magnitúdóbecslés érdekében ezért a vertikális komponens használatát javasoljuk, mivel az kevésbé érzékeny a helyi talajviszonyokra. Emellett állomáskonstansokat alkalmazunk, hogy kiegyenlítsük a konszolidált alapkőzetre, illetve a laza üledékre telepített állomások közötti amplitúdókülönbségeket. A kalibráció részeként a hullámcsillapodási viszonyokat is részletesen megvizsgáltuk, így a módosított képletek már a helyi kéregszerkezeti sajátosságokat is figyelembe veszik, és pontosabb ML-értékeket biztosítanak a térségben.