Az általunk ismert legrégebbi hazai földrengés kipattanásának pontos idejét csak 1998-ban sikerült meghatározni. A korabeli leírások szerint Avitus uralkodásának idejében (455-456) történt a katasztrófa. A reneszánszkori Johannes Cuspinianusnál fennmaradt ravennai krónika szerint pedig „et eversa est Sabaria a terrae motu VII idus September, die veneris”, azaz szeptember 7-én este mozdult meg a föld. Avitus pannóniai hódításainak pontos időszakát figyelembe véve adódik, hogy a 456-os esztendőben pusztított a rengés.

A szentéletű Severinus életét nyomon követő munkában található a legpontosabb utalás a rengés idejére és erejére:

"Még csak néhány napja élt a városban, amikor az Asturis pusztulása miatt tartott háromnapos ájtatosság utolsó estéjén szokatlan hevességű földrengés rázta meg a helységet, olyan erejű hogy a falak között tanyázó rugi katonaság körében pánik tört ki. Félelmükben kitódultak a városkapun, és azt hívén, ellenség tört rájuk, a sötétben még egymást is kaszabolták."

Paleorengésre utaló nyomok nincsenek, de 4-6 cm-es homokgejzírek megfigyelhetők a város környezetében. A rengés Szombathelyen valószínűleg nem volt katasztrófális, mivel nagy rengésre utaló nyomokat sem a városban, sem annak környezetében levő geológiai feltárásokban nem lehetett találni. Ugyanakkor a borostyán út elvetődött és nagy mennyiségű üledék rakódott le.

A Római Birodalom pusztulása már a rengés előtt, a negyedik században elkezdődött. Savariát Attila hadai megostromolták és elfoglalták (454). A város fokozatosan lepusztult. Az emberek a régi városfalakhoz ragasztott kunyhókban laktak, helyreállításra nem volt mód. A rengés pusztítása így valószínűleg nem volt látványos.

A földrengés keletkezési helyét nem sikerült pontosan megállapítani, de valószínűleg a Mur-Mürtz zónához kapcsolható, forrása Szombathelytől 35 km-re ÉNY-ra tehető.

• Előző